Fehér habba burkolózva talált ránk a reggel,
Ködbe veszve, holtfáradtan, összeolvadt testel
Ébredtünk, és reménykedtünk nem csupán egy álom,
De felnéztem, s a napfényben többé nem találom.
Tűzbe néztél aggódva, közben szemed sem rebben.
Én szilánkokba pillantva a hiányom kerestem,
Így vesztettük el egymást, és önmagunk talán,
S most fehér habba vágyunk újra, az éjjel hajnalán.
