skizoid katatónia

A legerősebb kötelék   Látod most megint itt fekszem alattad, és még minden csendes. A nézőtér is hallgat, lélegzet visszafojtva várja a kezdetet. Halkan megindul a zene, s te lenézel rám, kacsintasz egyet, majd felemeled kezeidet, és én velük együtt emelkedek. Éles fény…

Mély csend. Kísérteties homály. Sötétség. Az első világháború idején temettek ide utoljára. Hiányzó fejfák, különös fémkeresztek, fém rudak, kelyhek. a hold remegő fénye simogatja a halmokat. Sóhajok szállnak. Nem hallom, csak érzem. Síró anyák, síró gyerekek szomorú…

Fehér habba burkolózva talált ránk a reggel, Ködbe veszve, holtfáradtan, összeolvadt testel Ébredtünk, és reménykedtünk nem csupán egy álom, De felnéztem, s a napfényben többé nem találom.   Tűzbe néztél aggódva, közben szemed sem rebben. Én szilánkokba pillantva…